Sokan félreértik, mint is takar egy start-up vállalkozás. Az biztos, nem a munkahelyi sörcsapot és csocsóasztalt, ahogyan az sok álláshirdetésben szerepel. Manufaktúrából nemzetközi nagyvállalatot csinálni csak úgy lehet, ha hosszú évekig minden fillért visszaforgatnak az üzletbe – mondja Varga Endre, az egyik legsikeresebb szegedi start-up vállalkozás, a DicomLAB vezetője, az implantációval foglalkozó fogorvosoknak kifejlesztett navigációs rendszer, a SMART Guide kifejlesztője.

– Mivel foglalkozik a szegedi székhelyű, de a nemzetközi piacon működő vállalkozás, a DicomLAB?

– Műtéti beavatkozásokhoz fejlesztünk olyan digitális rendszereket, amelyek kiszámíthatóbb eredménnyel segítik az orvost a magasabb szintű betegellátásban. Az első termékünk a SMART Guide, amely egy navigációs rendszer az implantációval foglalkozó fogorvosok számára. Nem szoftvert fejlesztünk és nem sablont nyomtatunk, hanem komplett megoldást kínálunk a fogorvosok számára. Azt gondolom, éppen ez a sikerünk titka.

– A gyakorlatban ez hogyan néz ki?

– Korábban a fogorvos, az implantológus egy kétdimenziós röntgenfelvétel alapján tervezte meg és hajtotta végre teljesen manuálisan a műtétet, a fogbeültetést. Ez sok rizikóval járt, a kézi munka kevéssé volt pontos. A mi komplex, háromdimenziós rendszerünk pontosabb tervezhetőséget tesz lehetővé, egy implantációs sablon segítségével pedig sokkal megbízhatóbbá teszi magát beavatkozást is. Mi nemcsak egy szoftvert kínálunk és az adott beavatkozáshoz szükséges sablont készítjük el, hanem a csomag részét képezik a művelethez szükséges eszközök és a használatukhoz kellő szaktudás is.

– Miért jobb ez a betegnek?

– Mert megbízhatóbbá teszi a beavatkozást. Nem az orvos szaktudását helyettesíti, hanem gyorsabb, kevésbé megterhelő műtéti eljárást eredményez, kisebb a sérülés és a különféle szövődmények veszélye is.

– Fogorvosból lett a számítástechnikus vagy kockából orvos?

– Eredetileg fogorvosként végeztem, de mindig is érdekelt a digitális világ és az orvostudomány kapcsolata. Már a szakdolgozatomat is számítógépes tervezésből írtam, majd megpályáztam egy PhD ösztöndíjat Svájcban. Az ottani kutatóközpontban sokat tanultam a digitális orvoslásról. Azt tapasztaltam, nem mindennapi dolgok születnek abból, ha egy asztalhoz ülhet több, különböző területhez értő szakembert. Ott egy célért, közösen dolgozott az orvos, a mérnök, az üzletember és szoftverfejlesztő.

– Jól érezte magát, mégis hazajött. Nem gondolt arra, hogy ott marad?

– Marasztaltak, több jó ajánlatot is kaptam, és megfordult a fejemben, maradok, de végül úgy döntöttem, hazajövök, sőt feleséget is Svájcból hoztam.

– Miért döntött így?

– Igazából sosem a pénz motivált, hanem az, hogy valami kiemelkedő, értékteremtő dolgot csináljak. Ha kint maradok, ma egy fogorvos lennék ott a sok közül.

– Svájcban nehezebb lett volna vállalkozni?

– Ami itt egy egység munkába, befektetésbe kerül, ahhoz ott tizenöt egységnyit kellett volna teljesíteni.

– Hazajött és ma már egy igazi start-up sztorit tudhat maga mögött!

– Azért ez nem volt ilyen egyszerű és romantikus. Amikor másfél év után, 2011 nyarán visszajöttem Magyarországra, egy elég sűrű időszak következett az életemben. Szegeden, a fej- nyaksebészeten folytattam a PhD munkásságomat, közben pedig Budapesten egy rendelőben dolgoztam, ahol sok mindent megtanultam az implantológiáról. Rengeteg komplikált esettel is találkoztam, akkor döbbentem rá, hogy szükség lenne egy olyan technológiára, egy modern képalkotásra, számítógépes tervezésre és navigációra, amely segíti és biztonságossá teszi ezt a munkát. Így jött az ötlet.

– Hogyan lett ebből világszínvonalú termék?

– Egy szoftverfejlesztő kollégával kezdtük el a munkát 2011-ben, majd gyorsan hárman lettünk. Üzleti angyalként tőkével és szaktudással egy családi barát kezdte el támogatni a projektünket. Ő a mai napig mentorálja a céget. A kezdeti időkben egy családi ház padlásán volt az irodánk, az első nagyobb értékű gépeinket pedig egy garázsban üzemeltük be. Két asztalnál és négy monitornál dolgoztuk a szoftverfejlesztő csapattal reggeltől késő estig, közben folyamatosan bővült a csapat. Közben én a mai napig foglalkozom szájsebészként implantációval, de most már kizárólag az általunk kidolgozott technológiával.

– Hol tartanak most?

– Ma már huszonhatan dolgozunk a cégnél. Négy éve vagyunk jelen a magyar piacon, a hazai implantáló fogorvosok 20 százaléka már a mi technológiánkat használja. Eddig több mint tízezer implantátumot helyeztek be ezzel a módszerrel. Tavaly léptünk ki a nemzetközi piacra, ma már kilenc országban használják a termékünket. Most pedig előkészítjük az engedélyeztetési eljárást az Amerikai Egyesület Államokban is.

– Hogyan győzik mindezt tőkével?

– Egyrészt eddig minden fillért visszaforgatunk a fejlesztésekbe, másrészt túl vagyunk egy második befektetési körön: a Hiventures, a legnagyobb magyarországi befektető társaság fantáziát látott az ötletünkben és 600 milliós tőkével szállt be az üzletbe.

– Mekkora konkurenciával kell megbirkózniuk?

– Ma még a legnagyobb konkurencia az orvosi beidegződés. Sokan gondolják úgy, ha az elmúlt húsz évben jó volt az a manuális technológia, amit használtak, jó lesz az még egy darabig. Pedig a szakma és a betegek érdeke a további fejlődés, fejlesztés lenne. Éppen ezért én örülnék, ha lenne konkurenciánk, mert az sokat segítene a szemléletváltásban, felhívná a figyelmet arra, milyen fontos is az, amit csinálunk.

Forrás: www.szeged.hu – Rafai Gábor